Kedves Vendégeink!

Engedjék meg, hogy ezen ünnepi alkalomból a testnevelés munkaközösség nevében néhány szóban bemutassam a Szent László Gimnázium közeli múltjának és jelenének testnevelését, sportéletét. Ha rövid szeretnék lenni, bizony nincs is olyan könnyű dolgom, hiszen szerencsére eseményekben és eredményekben nagyon gazdag időszakról van szó.

Mikor a közelmúltról és jelenről beszélek, nem hagyhatom említés nélkül azt a szemléletet, azokat a hagyományokat, melyeket a Szent László Gimnázium száz éves története során a korábbi kiváló testnevelők hagytak ránk.

Héda Tibor, Tengg József, Mátraháziné Pelle Andrea, és az őelőttük tanítók, olyan munkát végeztek a sport, testnevelés területén, amely munka a jelen lászlós testnevelői, edzői számára is követendő példát jelent. Tehát mikor magunkról beszélek, az elődökről is szólok.

Iskolánkban ötfős munkaközösség valósítja meg a tantervben meghatározott feladatokat a testnevelés és gyógytestnevelés órákon, remélve, hogy eljön egyszer a mindennapos testnevelés ideje. Addig az adott időkeretet próbáljuk megtölteni minél több tartalommal.

A tanórákon kívül nagyon fontos fejezet sportéletünkben a sportcsoportjaink munkája. Néhány éve működési kereteink megváltoztak. Iskolai Sportkörből Diák Sportegyesületté váltunk. A gimnázium oltalma, segítsége töretlenül megmaradt, ugyanakkor önállóságunk, mozgásterünk megnőtt. Jelenleg 11 csoportunk működik. Labdarúgás, kézilabda, röplabda, kosárlabda, gyeplabda, atlétika és úszás sportágakban tartunk edzéseket és versenyeztetjük a diákokat. Nem kis büszkeséggel mondom, hogy csapataink nagyon jól dolgoznak és teljesítenek. Az előző tanévben fővárosi viszonylatban az első helyen végeztünk a diákolimpiai részvétel és eredményesség tekintetében. Titkon bízunk benne, hogy az idén ismét ott lehetünk valahol az élen, hiszen minden sportágban képviseltettük magunkat a budapesti versenyeken, sőt néhányban még országos szinten is (a 4X50 méteres fiú gyorsúszó váltó például országos diákolimpiai bajnok lett).

Szerencsések vagyunk, mert olyan kerületben dolgozhatunk, ahol az átlagosnál gazdagabb a diáksport-élet, köszönhetően többek között az önkormányzat hathatós támogatásának. Ennek tükrében különösen értékes számunkra, hogy sportcsoportjaink dobogósnál rosszabb helyezést nem értek el az idei tanév  versenyein Kőbányán.

Egy sportsikernek mindig sok összetevője van. Különösen jól tudhatják ezt azok a volt lászlós büszkeségeink, akik neve szerepel az új márványtáblánkon. Az elvégzett munka mellett óriási szerepe van a külső körülményeknek is. Úgy vélem, a Szent László Gimnázium sportoló diákjai ezeket a körülményeket méltán nevezhetik ideálisnak. Tornacsarnokunk, műfüves pályánk, kistornatermünk, sportudvarunk, konditermünk szinte a nap minden percében kihasznált, edzés vagy tömegsport céllal.

Nem felejthető és kihagyható eleme munkánknak, sikereinknek az a támogatás, amit az iskolavezetéstől és a tantestülettől kapunk, mind anyagi, mind erkölcsi téren. Én a magam részéről kevés olyan iskoláról tudok, ahol a tanárok közössége ennyire elismeri a sport, a testnevelés fontosságát, és segíti a testnevelők munkáját.

Mikor mi itt a Lászlóban azt a szót halljuk „olimpia”, gyarló módon a mi kis olimpiánk jut először eszünkbe, és csak utána az ötkarikás játékok. A már említett nagy elődeinknek köszönhetően- ezen belül is legelsősorban Héda Tibor tanár úrról van szó- több mint három évtizede részese a gimnázium egy, az olimpiák mintájára szervezett versenysorozatnak. Olasz, német és osztrák középiskolák mellett Magyarországot a Szent László Gimnázium képviseli az úgynevezett Nemzetközi Sporttalálkozón. Atlétikában, úszásban és egy labdajátékban, minden évben más helyszínen, külföldön is bizonyíthatjuk erőnket a sport terén. A mindenkori kiutazó diákoknak igazi preztizs a csapatba kerülés, nagy kihívás a nemzetközi megmérettetés, és az iskola befejezése után meghatározó emlék a gimnáziumi évekből. A lászlós csapatok erejét jelzi, hogy az elmúlt három évtized eredményeit figyelembe véve a tíz résztvevő közül a másodikok vagyunk a képzeletbeli pontversenyben. A sporttalálkozó nemcsak a csapatösszeállítás, válogatás, felkészítés, majd a versenyzés szintjén állít minket komoly feladatok elé, hiszen hét-nyolc évenként a rendezést is vállalnunk kell. Ilyenkor az egész iskola összefogásával, próbáljuk ezt a feladatot is magas szinten megoldani.

A következő évben rendezik meg először az Ifjúsági Olimpiai Játékokat, Szingapurban. A NOB tervei szerint ez lesz az ötkarikás játékok „ifjabb” változata, tökéletesen a nagy olimpia mintájára koreografálva. A versenyekre készülő keretben helyet kapott Tóth Dániel, 10. osztályos tollaslabdázó tanulónk is. Így esélyt kapunk arra, hogy folytatódjanak a lászlós olimpiai hagyományok.

Szívem szerint még folytatnám a felsorolást az edzőtáborainkkal, melyeknek komoly hírneve van a diákok között, a sítáborainkkal, ahol minden évben sok új hívet szerzünk a havas sportoknak, vízitúráinkkal, amelyek keretében a hazai vizeken kívül bejártuk már Európa néhány jelentős folyóját is, vagy éppen részvételeinkkel a nagy fővárosi tömegsport rendezvényeken, ahol igyekszünk a mozgásra rávenni azokat is, akik nem járnak le az edzésekre.

Most mégis inkább kerüljön előtérbe az a 12 volt lászlós olimpikon, akikre méltán oly büszke gimnáziumunk. Ők munkájukkal, kitartásukkal és nem utolsó sorban eredményességükkel példaképei lehetnek minden generációnak. Köszöntjük őket most, és a mai naptól egy rövid pillantás erejéig mindig, mikor tornacsarnokba, vagy sportudvarra menet elhaladunk a gyönyörű márványtábla mellett.